Naruto úgy érezte, mintha egy pillanatra megállt volna a szíve. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de úgy is maradt. Sasuke látszólag igen jól szórakozott rajta. - Esetleg be is csukhatnád a szádat, Usuratonkachi. - szája gonosz kis vigyorba húzódott. -Mit akarsz tőlem? – mordult rá ellenségesen a kis szőke, miután végre szóhoz jutott. Sasuke minderre csak rosszallóan összevonta a szemöldökét.
-Udvariatlan, mint mindig. – állapította meg tárgyilagosan.
Naruto vére egészen felforrósodott erre az újabb, szándékos sértésre. A másodperc törtrésze alatt elrugaszkodott, és teljes súlyával a padlóra döntötte a fiút, aki azonban meg sem próbált védekezni; hagyta, hogy a másik test egészen hozzátapadjon.
Az ajtó tárva-nyitva állt, a hűs levegő halkan surrant el közöttük – és lenézett rájuk: Naruto lovaglóülésben a fiún, térdeivel satuba szorítva oldalát; s mi több, kezeit lefogva tartja, hogy egyetlen porcikája se mozdulhasson. Amikor már úgy érezte, hogy eléggé uralja a helyzetet, és a másiknak esélye sincs a kitörésre, levegő után kapkodva elvigyorodott.
A hollófekete hajú sokáig csak nézte őt. – És most mi lesz? – kérdezte végül gúnyosan. – Mondd, meddig mennél el, Usuratonkachi? Meddig mernél elmenni?
-Meddig? Hogy... m-meddig... – válaszolt fülig pirulva.
-Gyerünk. Azt hittem, hogy most végre bosszút állsz...?
Naruto arcán a hajnalpír minden átmenet nélkül bíborba váltott át. – Miért? B-bosszút...? – suttogta megszégyenülten, és hevesen elfordította tekintetét a mindent látó, jéghideg pillantás elől, mely eddig fogvatartotta. – Én...
-Te?
-Én... én...
-Így nem sokra fogunk menni. – állapította meg a fogoly tárgyilagosan, majd egy gyors, de precíz mozdulatsorral fordított a számára igencsak előnytelen helyzeten. Naruto felszisszent fájdalmában, ahogy Sasuke a padlóra döntötte, és szorosan odaszögezte őt a testével.
-A kis bosszúdnak mára ennyi, Dobe. És azt hiszem, hogy nyugodt szívvel mondhatom, hogy a helyzet rendeződött; mindenki a saját helyén...
-Mi a fészkes fenét képzelsz te magadról, jó ég! – szisszent fel a szőke – Ó, te jó ég... Hazajövök az éjszaka kellős közepén, és itt találom a saját lakásomban, érted, az én egyetlen kis lakásomban az univerzum legidiótább, legönteltebb, legarrogánsabb, leg...
Ám már nem tudta befejezni kifakadását. Sasuke lehajtotta hozzá a fejét, hollófekete hajtincsei a kis dobe arcába hulltak; és ajkaival pecsételte le dühös szavainak áradatát.
-S-s-s-s-sasuke?
De ő csak ment előre az úton, melyen elindult. Ajkaik ismét egymáshoz értek, és Sasuke kényszerítette a döbbent Narutót, hogy éhes nyelvének utat adjon összepréselt ajkainak feltárásával. A holló nyelve kiéhezetten tapadt hozzá Naruto nyelvéhez; és dolgoztatta, táncoltatta, amíg csak gazdája levegő után kapkodva terült el a zaklatott fiú fel-le mozgó mellkasán.
Mindketten mohón nyelték a levegőt, csak több, és több kellett – de nem volt elég. Az Uchiha hirtelen ismét támadásba lendült, de végtelen csókja most mintha még inkább kiéhezettebb, és durvább lett volna. Ajkuk egészen felhorzsolódott a súrlódástól, és testük minden porcikája égett a tűztől, melyet a holló indított el... Naruto tudta, nem, érezte jól; vére mind az ágyékába gyűlt, és olyan keménynek érezte magát, mint talán még soha – de érzett még valamit, valami sokkal... meglepőbbet is; Sasuke sem érezte magát másképp...
A csók véget ért, a fiú kifulladva vetett véget kezei szorításának, és ismét zaklatott testére omlott.
-Ó, a fenébe... – nyögte Naruto. – A fenébe...
-Udvariatlan, mint mindig. – állapította meg tárgyilagosan.
Naruto vére egészen felforrósodott erre az újabb, szándékos sértésre. A másodperc törtrésze alatt elrugaszkodott, és teljes súlyával a padlóra döntötte a fiút, aki azonban meg sem próbált védekezni; hagyta, hogy a másik test egészen hozzátapadjon.
Az ajtó tárva-nyitva állt, a hűs levegő halkan surrant el közöttük – és lenézett rájuk: Naruto lovaglóülésben a fiún, térdeivel satuba szorítva oldalát; s mi több, kezeit lefogva tartja, hogy egyetlen porcikája se mozdulhasson. Amikor már úgy érezte, hogy eléggé uralja a helyzetet, és a másiknak esélye sincs a kitörésre, levegő után kapkodva elvigyorodott.
A hollófekete hajú sokáig csak nézte őt. – És most mi lesz? – kérdezte végül gúnyosan. – Mondd, meddig mennél el, Usuratonkachi? Meddig mernél elmenni?
-Meddig? Hogy... m-meddig... – válaszolt fülig pirulva.
-Gyerünk. Azt hittem, hogy most végre bosszút állsz...?
Naruto arcán a hajnalpír minden átmenet nélkül bíborba váltott át. – Miért? B-bosszút...? – suttogta megszégyenülten, és hevesen elfordította tekintetét a mindent látó, jéghideg pillantás elől, mely eddig fogvatartotta. – Én...
-Te?
-Én... én...
-Így nem sokra fogunk menni. – állapította meg a fogoly tárgyilagosan, majd egy gyors, de precíz mozdulatsorral fordított a számára igencsak előnytelen helyzeten. Naruto felszisszent fájdalmában, ahogy Sasuke a padlóra döntötte, és szorosan odaszögezte őt a testével.
-A kis bosszúdnak mára ennyi, Dobe. És azt hiszem, hogy nyugodt szívvel mondhatom, hogy a helyzet rendeződött; mindenki a saját helyén...
-Mi a fészkes fenét képzelsz te magadról, jó ég! – szisszent fel a szőke – Ó, te jó ég... Hazajövök az éjszaka kellős közepén, és itt találom a saját lakásomban, érted, az én egyetlen kis lakásomban az univerzum legidiótább, legönteltebb, legarrogánsabb, leg...
Ám már nem tudta befejezni kifakadását. Sasuke lehajtotta hozzá a fejét, hollófekete hajtincsei a kis dobe arcába hulltak; és ajkaival pecsételte le dühös szavainak áradatát.
-S-s-s-s-sasuke?
De ő csak ment előre az úton, melyen elindult. Ajkaik ismét egymáshoz értek, és Sasuke kényszerítette a döbbent Narutót, hogy éhes nyelvének utat adjon összepréselt ajkainak feltárásával. A holló nyelve kiéhezetten tapadt hozzá Naruto nyelvéhez; és dolgoztatta, táncoltatta, amíg csak gazdája levegő után kapkodva terült el a zaklatott fiú fel-le mozgó mellkasán.
Mindketten mohón nyelték a levegőt, csak több, és több kellett – de nem volt elég. Az Uchiha hirtelen ismét támadásba lendült, de végtelen csókja most mintha még inkább kiéhezettebb, és durvább lett volna. Ajkuk egészen felhorzsolódott a súrlódástól, és testük minden porcikája égett a tűztől, melyet a holló indított el... Naruto tudta, nem, érezte jól; vére mind az ágyékába gyűlt, és olyan keménynek érezte magát, mint talán még soha – de érzett még valamit, valami sokkal... meglepőbbet is; Sasuke sem érezte magát másképp...
A csók véget ért, a fiú kifulladva vetett véget kezei szorításának, és ismét zaklatott testére omlott.
-Ó, a fenébe... – nyögte Naruto. – A fenébe...
~ Folyt. köv. ~
Megj.: bocsi, hogy ilyen sokáig tartott az új fejezetrész. ^^ Kicsit sok minden összegyűlt, így nem igazán volt időm a fic-re koncentrálni, de ígérem, hogy ezentúl "ultra-gyorsan" jönnek majd az új fejezetrészek. :P Óóó, és nagggggyon sok 18+-os részt tervezek * fangirl mode: ON *, szóval maradjatok velem, nem fogjátok megbánni. ;)
Minden építő jellegű kritikáért hálás vagyok, szóval írjatok nyugodtan! ^^ Mi nem tetszik, mi tetszik, mit hol rontottam el, helyesírási hibák, stb, stb... Illetve lehet bíztatni is nyugodt szívvel, mert nagyon jól esik. ^^
Köszönet mindenkinek a látogatásért / olvasásért. ^^
Minden építő jellegű kritikáért hálás vagyok, szóval írjatok nyugodtan! ^^ Mi nem tetszik, mi tetszik, mit hol rontottam el, helyesírási hibák, stb, stb... Illetve lehet bíztatni is nyugodt szívvel, mert nagyon jól esik. ^^
Köszönet mindenkinek a látogatásért / olvasásért. ^^
~ Spiral