Naruto úgy érezte, mintha egy pillanatra megállt volna a szíve. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de úgy is maradt. Sasuke látszólag igen jól szórakozott rajta. - Esetleg be is csukhatnád a szádat, Usuratonkachi. - szája gonosz kis vigyorba húzódott.…

    Bármilyen negatív dolog érte is, mindig a rajzhoz nyúlt elsőként; képzelőereje és keze segítette át a hullámvölgyeken, melyek igencsak gyakran meglátogatták őt, bármily vehemens módon próbálta is elkergetni őket.     Most is éppen úgy zajlott…

    -Én... én... én nem! - dadogta Naruto lángoló arccal. - Ne nyúlj a cuccaimhoz, idióta!!    De Sasuke csak a fejét rázta, és arcát még mindig nem hagyta el a kétértelmű mosoly. Tekintetével gyorsan átfutotta a vázlatokat, majd újra a zavart…

    A csengő éles hangja vidáman terjedt szét a hatalmas épület egyik zugától a másikig; örömteli sóhajok hangzottak fel az iskola minden pontján. Végre! -gondolta Naruto hálásan, és felpattant a helyéről; úgy tűnt, mintha újra feltöltődött volna energiával.…